Tavaszi ébredés
Padlón lenn
Amikor már kilencet rád számoltak
Fél térden
Amikor a nulláról újraindulva
Naivan azt hiszed
Ennél már mélyebben nem is lehet
Nem jöhet mínusz egy
Hidd el, hogy könnyedén elérheted
Elszáll a jó, mint egy ócska léghajó
Sok száz rossz után muszáj, hogy talpra állj!
Ébred a reggel és útra kél a szél
Hozzád ér, s téged hív, téged kér
Állj talpra ember, mert végtelen a tér
A távolban már új cél vár!
Sorsod van
Ökölbe szorított kezeidben
A sarokban
Ahová a dolgok most szorítanak
Ahonnan keresed
A kiutat és közben csak azt reméled
Egyszer majd jön egy nap
Amikor ezt harc nélkül elérheted
Elszáll a jó, mint egy ócska léghajó
Sok száz rossz után muszáj, hogy talpra állj!
Ébred a reggel és útra kél a szél
Hozzád ér, s téged hív, téged kér
Állj talpra ember, mert végtelen a tér
A távolban már új cél vár!
Ébred a szíved, mert véget ért a tél
Vizet áraszt már a tavaszi szél
Állj talpra ember, mert végtelen a tér
A távolban már új cél vár!
Ébred a reggel és útra kél a szél
Hozzád ér, s téged hív, téged kér
Állj talpra ember, mert végtelen a tér
A távolban már új cél vár!
Ébred a szíved, mert véget ért a tél
Vizet áraszt már a tavaszi szél
Állj talpra ember, mert végtelen a tér
A távolban már új cél vár!