Én vigyázok majd rád

Nézd,
az élet oly’ nehéz!
Csak mész,
s ha tévutakra lépsz,
bár lenne kéz,
mi óv majd, ha félsz.

Nézd,
ha nem világít fény,
s úgy tűnik,
nincs remény,
súgok majd én
a szíved mélyén.

BÁRHOGY BÁNT A VILÁG,
ÉN VIGYÁZOK MAJD RÁD!

Nézd,
ha a bánat mélybe ránt,
és sírsz
sok-sok éjen át,
mert úgy fáj a múlt,
de van még kiút.

És én,
ha utolér a gond,
én,
mit tehetnék, mondd,
szép szívedért,
a szebb holnapért?

BÁRHOGY BÁNT A VILÁG,
ÉN VIGYÁZOK MAJD RÁD!
Kicsikém!

(Pinokkió):
Az ég alatt,
ha bolyongok
egyedül elveszett vagyok.
Kíváncsiság
vezet tovább.
Felel-e majd a nagyvilág?

Nézd,
az élet oly’ nehéz!
Csak mész,
s ha tévutakra lépsz,
bár lenne kéz,
mi óv majd, ha félsz,
én kis Pinokkióm!