Külön világ
A világot messziről egy távcsövön keresztül nézem,
alattam szakadék, a testem súlyát nem érzem.
Lezuhannék a mélybe, de tudom tart valami még,
csak a föld van alattam, és fölöttem az ég.
Nem hallod a hangom, és nem látod a testem;
angyalként szállok, én nem a pokolba estem.
Megingat az érzés, hogy mi várhat még rám,
a végtelenben élek, találj rám!
Körülöttem élsz, mint a felhőtlen tiszta ég;
ismerlek téged, pedig nem találkoztunk még.
Álmomból felébreszt a tudat, hogy messze élsz,
de meghallom szavad, ha hozzám beszélsz.
Amit magam előtt látok, abból nem száll reám átok.
Ellenségekből soha nem lesznek barátok,
de szeretném, ha éreznéd, hogy figyel valaki rád,
ki a fojtó kötelékekből majd kivág.
Ez egy külön világ...