Hinta
Néha láthatod, lassan hintázom
Ég és föld közt szüntelen
Néha elveszem, majd újra ébredek
Arcok ezrében létezem
Még meg kell, hogy óvjam, a maradék múltam
Képtelen képzelet
Egy percre már érzem, hogy felhőre léptem
A lelkem kiált
Láss
Lásd meg az embert
A jelmezen át!
Ki érezni sem mert
Vad repülést
Halld meg a hangom
Vad zuhanást!
Rejtsd el az arcom!
Fentről láthatod, gyenge szárnyamon
Mennyi fájdalom megpihent
Nem is kérdezem, honnan érkezett
Tán csak lassít, majd elsiet
Még meg kell, hogy óvjam, a maradék múltam
Képtelen képzelet
Egy percre már érzem, hogy felhőre léptem
S a lelkem kiált
Láss...
Még meg kell, hogy óvjam, a maradék múltam
Képtelen képzelet
Egy percre már érzem, hogy felhőre léptem
A lelkem kiált