Valaki

Valaki szól, de még nem hallom,

csak érzem sóhaját.

Szívem régi ábrándját

ölelő karja fonja át.



Az a Valaki él, de még nem látom,

csak érzem két kezét.

S ahogy néha hozzám ér,

bennem az élet árad szét.



Kicsit ismeretlen még,

de gyönyörű ábránd

ami vár ránk….



Tudom, már Valaki bennem él,

akit a nap ma még nem ér.

Akit, míg élünk, óvnunk kell,

s aki majd általunk nő fel.

- Egy darab a testünkből,

a vérünkből.



Valaki fél, hisz még nem tudja,

hogy nincs is egymaga.

És ha eljön nemsoká,

mennyien várunk itt majd rá.



Az a Valaki benn soha nem hinné,

hogy tőle minden más.

S míg az égig el nem ért,

ébrednünk mindig lesz miért.



Kicsit ismeretlen még,

de többé nem ábránd,

ami vár ránk…