Szüless meg újra

És én most sem bírlak sokkal jobban téged.
Mint amikor elhagyhattam ezt a szűk szobát.
Mikor itt van látod a világ vége tényleg.
Akkor kell magadba szívni az illatát.
Hát én is magamba szívom mélyen az illatát.

Most csak fekszem a padlón, az ajtók zárva.
Hányszor de hányszor mondtam már itt megtalálsz.
De te nem jöttél, én meg csak vártam rád hiába.
Pedig ez még ugyanaz a régi ház.
Tudod te jól, hogy hol a csengő, ha éppen erre jársz.

Nem ez, nem a világ vége csak az életünk csendesebb része.
Hát, szüless meg újra és kezdj élni végre.
Ez itt, nem a világ vége csak a régi legutolsó éve.
Hát, lélegezz mélyeket és kezdj élni végre.
Ez már elkezdődött nem vonhatod félre.
De a lényeg napról napra jobban látható.
Hiába vannak a szavaid a kőbe vésve.
Lehet hogy kell egy másik kő, vagy minden szó újra írható.

Én nem mondom hogy nem változhat senki.
De tudod annyiszor csalódtam már.
De ha tényleg képes lennél a másik úton menni.
Én már azt se bánnám ha elhagynál.
És soha többé nem látnálak kint, a bejáratnál.

Nem ez nekem, nem a világ vége csak az életünk csendesebb része.
Hát, szüless meg újra és kezdj élni végre.
Ez itt, nem a világ vége csak a régi legutolsó éve.
Hát, lélegezz mélyeket és kezdj élni végre.

És én most sem bírlak sokkal jobban téged.
De ha elhagyod majd ezt a szűk szobát.
És mögötted lesz végre a vége végleg.
És elmormolsz néhány imát.
Én majd a magasból csak mosolygok rád.