Megátkozott ember

Egyre csak halkul a lépted
Nincs aki várja, hogy értsed
Nincs aki kérje, hogy hívjad
És aki volt, az is elhagy

Indulsz és elfogy lépted
Megállsz, mert nincs hova érned
Voltál, akit vártak lehunyt szemmel
S most te lettél a megátkozott ember

Refr.:
Aki csak vár és remél, mégis szótlanul él
Ha szólítják szólni már nem mer
Aki csak vár és remél, mégis szótlanul él
Igen, ez a megátkozott ember


Egy asszony megszólított a mélyben (Hé!)
Jöjj el az árnyékból értem
Én mentem, hogy legyen miben hinnem
És így jöttem vissza összetörten

Testvérem, ne kérdezd meg tőlem
Hogy miért töröm össze a szívem
Úgy volt, hogy kifosztottak engem
S most én lettem a megátkozott ember

Refr.:
Aki csak vár és remél, mégis szótlanul él
Ha szólítják szólni már nem mer
Aki csak vár és remél, mégis szótlanul él
Igen, ez a megátkozott ember


Versenyt futottál a széllel
És eljöttél hozzám egy éjjel
Mondtad, hogy jég hullt a napból
És nincs menekvés az örök fagytól

Én láttam, hogy megvetettek téged
És tudom, hogy miért fáj a szíved
Szeretlek a legjobb szerelemmel
Hogy ne légy többé megátkozott ember

Refr.:
Aki csak vár és remél, mégis szótlanul él
Ha szólítják szólni már nem mer
Aki csak vár és remél, mégis szótlanul él
Igen, ez a megátkozott ember