A két vörös macska - próza
Néhány éve láttam két vörös macskát. Nagyon sötét volt már, sétáltam munka után hazafelé miközben a jeges járdán picit megcsúsztam. Megesik ez az emberrel. Miután felálltam, káromkodtam néhány sort - magyar emberhez illően - majd sétáltam tovább. Amikor az utcánkba értem, muszáj voltam bekapcsolni a telefonom vakuját, ugyanis pár nappal azelőtt történt egy baleset és egy autó kidöntött egy oszlopot, így hát kivilágítatlan maradt az utca. De amint bekapcsoltam, észrevettem elsurranni előttem két macskát. Én meg hát, hülye vagyok, és szeretem macskákat, és mondom, miért ne, most miért ne mеnnék utánuk, hátha egy szar nap után legalább felvidítanak еzek a dögök. Érted. Mindegy. Igazából az volt a fura ezeken macskákon, hogy egyáltalán nem féltek tőlem, mármint, nem is jöttek oda hozzám, de nem is futottak el mikor odamentem hozzájuk. A színük viszont fura volt, mármint, én színvak vagyok, de csináltam róluk egy fotót, majd elküldtem egy haveromnak aki meglepődött azon, hogy mennyire élénk vörös szőrzetük van. A lényeg az, hogy nem csak színük volt furcsa, hanem a szemükben az üres tekintet is. Mintha nemhogy embert nem láttak volna még, de még világot sem. Mármint azt tudom, hogy nem vakok, mert tudták, hogy merre mi van, de a tekintetük mindenképp fura volt. Egy idő után meguntak engem, és elindultak ugyanarra, amerre eredetileg indultak volna, s hát, tudod, mentem utánuk. Megölt a kíváncsiság, hogy merre mehetnek ezek a gengszter macskák, gondoltam magamba haza, de most… Mit veszítek egy kis sétával?
Barangoltunk egy bő félórát még meg nem érkeztünk az „otthonukba”. A semmi közepére. De a szó szoros értelmében nem volt ott semmi. Se fa, se fű, se föld. Meglepődtem én is, hogy hogy egyáltalán van ilyen itt Észak-Kelet-Magyarországon, picit Alföld beütése volt, csak fű nélkül. Tehát a puszta semmi. Mintha a világvégére érkeztem volna, de nemhogy az, de még elkapott egy furcsa érzés. Egy ilyen nagyon komplex furcsa érzésről beszélek most, ami azt sugallta akkor, hogy valójában ez az igazi paradicsom. Az, ha nincs semmi. Se boldogság, se szomorúság, se idegesség, de még nyugodtság sem. A puszta üresség. A puszta semmi.