Ne engedj el!
Szép volt az első nyár,
De belül ez a vihar régen vár,
Hogy zúgjon, hogy kitörjön már.
Álltam csak tétován,
Kezemben egy félig telt pohár,
Csak vártam, hogy hátha jobb is jár.
Bár szó még nem ölt,
Sok a lelkembe tört,
Mi most is ég még.
Mondd, el
Van-e hely még a szívedben?
Hol az a rész, ami vár engem?
Ha nincs, ne hazudj, kérlek,
Önmagadtól védj meg!
Van-e hely még a szívedben,
Hol az a hang, ami hív engem?
Ha van, engedj be végleg,
Hogy álmaimban ébredj,
Ne engedj el!
Ne engedj el!
Kell hát egy nagy vihar,
Olyan, ami mindent felkavar,
Mért várnék, hogy hátha jobb is ér?
Bár szó még nem ölt,
Sok a lelkembe tört,
Ide több már nem fér.
Mondd, el
Van-e hely még a szívedben?
Hol az a rész, ami vár engem?
Ha nincs, ne hazudj, kérlek,
Önmagadtól védj meg!
Van-e hely még a szívedben,
Hol az a hang, ami hív engem?
Ha van, engedj be végleg,
Hogy álmaimban ébredj!
Ha a sors most együtt tart,
Tudom, összeérünk majd
Valami jóvá, jóvá.
Még az ajtó nyitva áll,
De ha mégse búcsúznál,
Utunkra lépj rá!
Van-e hely még a szívedben,
Hol az a hang, ami hív engem?
Ha van, engedj be végleg,
Hogy álmaimban ébredj,
Ne engedj el!
Ne engedj el!
Vagy engedj el!