Álmodj királylány

Annyi mindent elvesztettél már,
míg rád virradt a nap, mikor győzni tudtál.
Úgy indultál őszintén, tisztán,
de hosszú volt az út, s talán túl sok a sár.
Csillag voltál azt mondják, és nem vigyáztunk rád.
Egy lélegzetnyi boldogság ennyi voltál,
ez volt az élet!

Játszottál és játszottak veled.
Sok gyöngyként pergő szó, hamis bók hová lett?!
Lásd, önmagad is elveszítetted,
még azt is feletted, hogy szerettél, s szerettek.
Ránk nézel egy fényképről a szemed titkot rejt,
egy titkot melyet többé már nem sejthet meg,
nem, fejt meg senki...

Álmodj királylány,
ahogy a mesében oly békén.
Álmodj királylány,
az is álom volt, hogy éltél.
Nekünk is álom vagy ma már.
Álmodj hát!
Álmodj hát!

Álmodj királylány,
ahogy a mesében oly békén.
Álmodj királylány, az is álom volt, hogy éltél.
Álmodj királylány,
ahogy a mesében oly békén.
Álmodj királylány,
az is álom volt, hogy éltél.
Nekünk is álom vagy ma már.