Én vagyok a régi éned (krm. Hudacsek Lőrinc)

Szorít a lámpa fény agyon nyomott a hajnal
nem hagyunk nyomot kéz a kézben hallgasd halkan
mit súg a szél zúg az utca mindenki jobban tudja
nálam vagy nálad rozsdállt a támasz
velem a vak remény nem ereszti a kezem
csak egy emlék vagyok a lámpa fényben veled
süket utakon szakítom szét a csendet
monoton betonon kopogom nem enged
már magány mégis mi kell nekem?
felszínes bizsuk kancsalúl ragyognak lelkeden
feledhetem önmagam lényegét
hogy érzem még mindíg kéne bíznom
de most csend van még elöttem a pirkadat
válltozik minden csak pár kopott kép mi itt maradt
foltozom szakadatlan szakadt rongyos lelkemet
keserű remény te mindenemet elveszed


látom én ugyis vége lesz
válltozik minden ég veled
fut az út hol a cél jön a vég
látom én ugyis vége lesz
válltozik minden ég veled
fut az út hol a cél jön a vég


nem különleges senki kábít a pillanat/kábít a pillanat/
nem érhet el semmi ha nincs ki itt marad/nincs ki itt marad/
ragacsos álmok csak várok te látod már?
mégsem bánod te sem hogy el dobtál
én csak állok a világ mellett
és nézem hogy mivé lesztek
ne tedd ezt csak ámít az irány
ha rettegsz nem számít hogy kibánt
de hiába hisz hiába visz ha rossz az út a múlt elvakult
nem tanulsz belőle csak jó előre fáj
a szíved meg talál