ÖZÖNVÍZ

Nem tudom meddig bírom, fáj
Nem kapok levegőt érzem rég
Nem tudom meddig bírom, fáj
Nem kapok levegőt érzem rég
Nem tudom meddig bírom, fáj
Nem kapok levegőt érzem rég
Nem tudom meddig bírom, fáj
Nem kapok levegőt érzem rég

Egyre távolabb van már a fény
Eljön a sötétség, semmi remény
Fullad a világ, nem tisztul az ég
Tudják hogy baj van, már érzi a nép
Mély ez a víz, és vihar közeleg
Sehol egy ember, csak éhes ölebek
Gyűlölet fűtötte hangos tömegek
Az egyetlen célom hogy ennél több legyek

Nem tudom meddig bírom, fáj
Nem kapok levegőt érzem rég
A szabadság illúzióvá vált
Karantén világ, beszűkül a tér
Elfogy az oxigén, néma a sikoly
Nem az a kérdés hogyan, hanem mikor
Lefagy a profilképekről a vigyor
Ha kinyilik egyszer a sötét korridor

Nem tudom meddig bírom, fáj
Nem kapok levegőt érzem rég
Nem tudom meddig bírom, fáj
Nem kapok levegőt érzem rég
Nem tudom meddig bírom, fáj
Nem kapok levegőt érzem rég
Nem tudom meddig bírom, fáj
Nem kapok levegőt érzem rég

Egyre több már a lánc a kezemen
Figyelem az embert, de nincsen fegyelem
Várhatják, hogy a fegyveremet letegyem
Nem tehetem meg, amíg virrad keleten
Mély ez a víz, és itt van a vihar
Hamburger, cukrozott üdítőital
Új világrend a küszöbön, és hamar
Özönvíz lesz, és nem nyári zivatar

Nem tudom meddig bírom, fáj
Nem kapok levegőt érzem rég
A szabadság illúzióvá vált
Karantén világ, beszűkül a tér
Elfogy az oxigén, néma a sikoly
Nem az a kérdés hogyan, hanem mikor
Lefagy a profilképekről a vigyor
Ha kinyilik egyszer a sötét korridor

Nem tudom meddig bírom, fáj
Nem kapok levegőt érzem rég
Nem tudom meddig bírom, fáj
Nem kapok levegőt érzem rég

Nem tudom meddig bírom, fáj
Nem kapok levegőt érzem rég
A szabadság illúzióvá vált
Karantén világ, beszűkül a tér
Elfogy az oxigén, néma a sikoly
Nem az a kérdés hogyan, hanem mikor
Lefagy a profilképekről a vigyor
Ha kinyilik egyszer a sötét korridor