Üveghegy
Kovácsovics Máté
Ahogyan az évek lépkedtek
Hallottunk sok történetet
Hogyan váljunk felnőtté
Nem szunnyadhat a szemlélet
Hisz az álmok azért lennének
Hogy a Nap ne váljon felhővé
Rajthoz állni, ide úgysem kell a fék
Nőjön a sebesség
Állj félre, nem férek
Ezek a nyomorult percek az enyémek
A hangzavar a csenddé lett
Nem a múltnak állít emléket
Te írod a mesédet
Tudod, a végén győznek a szegények
Közel az Üveghegy
A felnövéstől rettеgtem
De megmaradtam rеndetlen
Túlbuzgó kisgyereknek én
Majd egyszer átértékeled
Hogy tényleg nem nagy élvezet
Felvenni mások jelmezét
Harcba szállni, tudod, gyengék nincsenek
Csakis a képzelet
Szaladj már, szárnyalj szabadon